Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

180

5-ör Hogy nagy külömbség van Jesusnak mennybemenetele , és a’ B. AÍTzonynak frlvitetése között; mert Jecus az Ö mennybemenetelét gyakrabban előre megmondotta (Ján. VIII, 28. XII, 62—34. XIV, 2, 3, 28. XV, 5, 16. XX, 17.); hogy pedig valójában oda ment, bizonyítlyák az Apostolok, kik megeggyezöleg azt írják, hogy Jesus a3 feltámadása után való negyvenedik napon, minekutánna végső parantsolatokat adott volna nékik, fzemek láttára az Olajfák begyén testestől égbe vitetett (Márk XVT, 1 ej. Luk. XXIV, 5i. Ap. Tsel. 1,1 — 11): Mariáról pedig illyen valami a3 fzent írásban egy fzóval sem éréntefik. 6-or Hogy a’ fzent írásnak alkalmaztatott értelemben vett fzavai nem a’ fzent írónak, hanem a’ ki azokkal él, gondolattyát ad- gyák elő, 3s azért semmit sem nyomnak, hanem tsak a’ befzédnek ékességeihez tartoznak, legfollyebb

az

hatni, hogy nem tsak ihlett hanem más egyházi és világi írók is azt a’ nagy tsudát környülállásosan feljegyezték légyen, hogy tizenkét ember a’ világnak külömbféle rcfzeiröl isteni erővel levegőbe, ragadtatott, Jerusalembe (vitetett, az Istenannydnak halálán jelen volt, és Ötét Angyali ének mellett eltemette; holott Turonai fzent Gergelynek, és Damaski fzent Jánosnak üdéjéig hallgattak azzal a’ Tudósok, azután is tsak lassan és nem kis ellenkezetek közölt talált hitelt, sót még XÍV-dik Benedek Pápa a’ B. ' AÍTzony felvitetésének buzgó védelmezője sem sürgeti annak környülállásait, a’ mint Damascenus a’ Bre- viariomban elóadgya, hanem tsak egyátallyában él ennek tanúbizonyságával ?