Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
12 7* Nem sokára hogy öizvekeltek, ismét ollyan történet adta magát elő, a’ mellyböl az isteni Gond-« viseöfzvveegygyesítvén isteni fzemélységében az isteni és emberi terméfzetet, .feláldoz!atJiassou , ember letter« ugyan fzenyedhessen és meghalhasson, az istenséggel való ízetnélyes öfzveegygyesülés pedig ezt a’ fzenvedést és halált véghetetlen érdeművé, és elégségessé tegye arra, hogy az emberi nwnzetnek réfzéröl ollyan imádó , kérő, hála adó, engefztelő áldozat, bemulallathas- son, a’miilyent az istennek felsége és az emberi nemzetnek ínsége (indigentia) kíván, és még is az embertől ki nem telik. Ezen tsudálatos áldozónak, és áldoztafottnak nem kűlőmben tsudálatos foganására, és fzülésére az isteni böltsesség ollyan egy Szüzet válafztott, a’ melly a’ foganásra és fzülésre már képes ugyan , ’s el is van jegyezve, de még meg nint.s házasítva; a’ fzülése is akkor esett meg, mikor Jó’scffcl már igaz házasságban volt. Ezen elogondoskodás nélkül Mária látfzattyát viselte volna, mintha feslettségböl fzaporodott volna meg , Jesus pedig mintha törvénytelen eredetű lenne; ’s akkor Mária sem kerülte volna el a’ fenyító törvénynek sanyarúságát, Jesusnak sem lett Volna a’ világ előtt bötse, tekintete, sem a’ tanításának sikere; mind a’ kettő pedig emberi gyámul, tápláló, és gondviselő nélkül maradt volna. Ellenben a’ foganás után nem sokára történt házassági öfzvekelés mind a’ kettőt megmentette az említett hajóktól , Jó’sef is főképp minekutánna az Istentől megintetett, fzívcsen magára vállalta mind a’ kettőnek gondviselését. Nem is olvassuk , hogy valaki vagy Máriának feslelt életet, vagy Jesusnak törvénytelen eredetet vetett volna a’ ízemére , inkább Jesust megcgygyezöieg Áts Jó’sef, és Mária
