Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

A> Kántorböjtök.

A* Kántor (quatuor tempora) négy üdőt, vagy egyházi értelemben minden fertály efztendőnek elejére esendő egy ollyan üdőt tefz, melly a’ Kerefz- tén veknél buzgóbb és hofzfzabb imádságra, fzoro- sabb böjtölésre, és különös ajtatos gyakorlásokra fzánva van.

Már a’ Zsidók is kötelesek voltak a’negyedik, ötödik, hetedik, és tizedik holnapi böjtöket megtartani (Zach. VIII, 19). Helyesíették mindgyárt a’ kezdetben a’ Kerefztények -is ezt a’ négyfzeri bojtot, és I-sö Calixtus, mások fzerént I-ső Orbán , Weininger fzerént (I. 35. 2. 2íbí§. 228. 0.) pedig fzent Leo Pápa 45o-dik efztendo táján a’ nyárit Pünkostnek nyoltzadgyát követő hétre , az öfzifc September holnapjára, mellyet némelly Egyházak Januáriusnak első napjaira áttettek, hogy a’ Pogá- nyoktol akkor űzött fesletségeket elnyomják, ’s azért azt Philastrius Vízkerefzti böjtnek nevezi, a télit fzent Márton és Karátson között való iidore, a’ tavafzit pedig Husvét előtt valóra meghatározta; mivel pedig emez a’ Nagy Böjttel öfzvejött, azért ezt fzámba sem vették. Mostanában a’ nyári Pün- köstnek octávája, az Őfzi fzent Kerefzt felmagafzta- lasa, a’ téli Adventnek harmadik, a’ tavafzi pedig Nagy Böjtnek első Vasárnapja után való heteknek Szerda Péntek és Szombat napjaira, és pedig X-dik fzázad olta fzállítva van.

Ezen