Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

7

meghatározott iidőközök egyházi, üdöknek neveztetnek *).

Ezen egyházi efztendő alatt mindenek előtt m1 is Szombatot vagy héti Ünnepet tartunk; de nem a Moyses törvénnyének kötelezéséből, hanem más, és nékiink Kerefztényeknek tulajdon okokbol. Erezzük mi is azt az Ínséget, hogy közben közben a’ fogyalz- tó munkától, elmefzéllefztö világi gondoktol, a’ közönséges mindennapi zajtol magunkat elhúzzuk elöfzör ugyan azért, hogy a’ teremtő, gondviselő , jó- tévő, ítélő , jutalmazó Urunkról Istenünkről megemlékezzünk, néki a’ religioi tifzteletnek adóját megad- gyuk , az ö parantsolatinak , jótéteménnyeinek , titkainak , ’s ezekből eredő erköltsi kötelességeknek ösméretiben , megmeg ezekkel vifzonyos istenes indulatokban és erköltsökben nevekedgyünk; másod fzor pedig azért, hogy midőn a’ munkáinktól megpihenünk, és az Urban ajtatosan vigadunk, erőnkben megujullyunk, és a’ további munkára is képesek legyünk. Erre fzolgál nálunk a’ hétnek nem utolsó hanem első napja a’ Vasárnap, a’ mellyre már az Apostolok is Kristus feltámadásának tifzteletéböl a’ Szombatot áttették, és azt mintÜnnepet megiillötték (Ap. Tsel. XX, 7. I. Kor XVI, 2.), sőt Úr napjának (dies Dominica ) is nevezték (Jelen. 1, 10.). Ezenkívül Vasárnap fogott legelofzör a’mindenható Atya

Isten

*) Némellyek több egyházi iidoket egy fzakafzba fzerílnak és az egyházi efztendót. ezen négy réfzre Adventi, Böjti, Húsvéti, és Piinkösti üdéire ofztyak el (Weininger I, 35, 92; és Liturg. I. R. 26. §. 172. !.)•