Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

5

az Istennek megadni, a5 mi az Istené (II. Moy. XVI, 23. XX, 8—14. XXXI, i4—17. XXXV, 2, 3. III. Moy. XXIII, 3.).

Szombaton kívül még más Ünnepeket is paran- tsolt, úgymint : Új hold első napját, Hogy akkor a5 gondviselésért hálákat adgyanak ; az Engefztelésnek nagy napját , hogy akkor különös imádságokkal, böjtölésekkel, és áldozatokkal az Istentől bűneiknek botsánattyát megkérjék, a’ rnellyekkel Ötét efztendö által megbántották; Husvétnak jeles napját, mellven Egyiptomból kifzabadultak ; PünkÖstÖt hálaadásul a’ Sinai hegyen vett törvényért; megmeg a’ Sátorok ünnepét ama’ negyven efztendeig tartott tsudálatos utazásnak emlékezetére, mikor Egyiptomból Kánáan földére költöztek; melly három utólfzor említett Ünnepre, minden íerjfi,a’ kit a’lehetetlenség fel nem oldozott, Jemsalembe menni köteles volt (IT. Moy. XII. III. Moy. XXIII. IV. Moy. XXVIII. V. Moy. XVI.)

Ha az ó Törvényben, melly a’ jövendő jóknak tsak árnyéka volt ( Zsid. X, 1.), e’féle Ünnepeket parantsolt az Isten a’ Zsidóknak , és a’ Zsidók azokat kelleténél is fzorosabban , és fzinte babonásan megtartották , mivel Szombaton még beteget is gyógyítani véteknek állították (Mát. XII, 1—-i5. Luk. XIII, 10—17. XIV, 1—6.): mennyivel inkább illik nékünk Kerefzténycknek a’ mi Ünnepeinket megülleni, mellyek a’ már megfzerzett jókra emlékeztetnek ?

Az Új Testamentomi fzent írások ki nem fejezték