Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

4

kútfejéről, az Ö parantsolatirol, a’ vél»Izéit és lelki üdvösséget közelebb érdeklő tárgyakról kiváltképpen megemlékezzenek, és adgyák meg néki a’ religiói tifzteletet, mellyel egy teremtmény az Istenijeit tartozik. Tehát már a’ terméfzet törvénnyé is bizonyos napoknak fzentelését parantsollya.

De ugyanazont parantsollya az Istennek törvénnyé is. Olvassuk Moysesnek első könyvében , hogy az Isten hat napig teremtette a’ világot, hetedikén pedig a’ munkától megnyugodott, és ezt megáldotta , avagy fzentnek lenni parantsolta (T. II, 2, 3.), nem mintha egy fzempillantatban nem alkothatott volna mindeneket olly fzép rendben, a’ mint most vannak, avagy mintha erőtlen ember módgyára elfáradván hetedik napon valóban nyogodni akart volna, hanem akarta mintegy érezhető jelképben az embereket meginteni, hogy minekutánna hat napig a’ világi foglalatosságok közölt elfzélledtek, hetediken fzedod- gyenek ofzve, róla minta’ világnak teremtő, és gondviselő Uráról, minden jóknak kútfejéről megemlékezzenek, Ö benne és az Ő ajándékiban ajtatosan örvendezzenek, néki religiói tifztelettel adózzanak; azon kívül a’ dolgozó marháikkal egygyütl megpi- hennyenek, és további munkára új erőt vegyenek. E’ két ókból Moyses által fzorosan megparantsolta a’ Zsidóknak , hogy a’ Szombatot fzentellyék meg, és azon nem tsak nagyobb dolgokat, hanem meg a’ főzést, és más tsekélyebbeket is pedig életvefztés a- latt megtiltotta , nem hogy az egéfz napot henyélve töltsék el, hanem hogy annál képesebbek legyenek

az