Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b
263 minden ajtatosságunk. Az égő gyertyádnak a’ Hit világát, a’ tömjén füstnek pedig a’ legmélyebb tifz- teletnek és imádásnak buzgóságát kell a’ fzivünkben élefzteni. — Eddig Gáal Püspök. Mindezekben egyetért ama’ nagy tudományi! XTY-dik Benedek Pápa is több egyházi Tudósokkal egygyütt, a’ kikre az Oltári Szentségről böltsen írtfc Értekezéseiben (Instit. Y. XXX.XXXI.)utal. Érthetni azokból, hogy az Urnapi Processional elterjedése után még a’ következendok is fzokásba jöttek: 1 az Oltári Szentséget mintegy Processióképpen a’beteghez késérni; a’ mire Y. Márton fzint’ollyan Bútsú- kat engedett, mint a’ kik az Urnapi nyoltzad alatt az Oltári Szentségnek tifzteletére gyakorolni fzokott aj tat osságon megjelennek. 2. Az Anya-Székes-Ple- bániatemplomokban minden holnapnak első Vasárnapján az Oltári Szentséget egy rövid Processióval környülhordozni, és köz imádásra az Oltárra kitenni, melly Processióval ha öfzvetalálkozna akármiféle méltóságban lévő, fzinte Király vagy Hertzeg is, köteles legyen megállani, lováról, kotsijárol lefzál- lani, és térdelve imádni. 3. Hlyen ajtatos gyakorlás különös tifzte lett az Úr tastér'ól nevezett Társaságnak (Sodalitas), melly III. Pál Pápa alatt állott fel. 4. 1556. Efzt. Jósef Mediolanumi Capucinus állította fel a’ 4o óráig tartó ajtatosságot, mellyet fzokásba vettek a’ boldog kimúlásért imádkozó (ab Oratione mortis)és IV-dik Piustol megerősített Szerzetesek , hogy Kristusnak negyven napig tartó böjtölését tifztellyék. Ezek fzoktak minden holnapnak utolsó
