Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b
264 utolsó Vasárnapja előtt a’ Szentséget jelesen környüí- hordozni. VIII. Kelemen azoknak Bútsút engedett, a’ kik Romában tőle ki jelel tt Templomokban az említett 4q óráig tartó ajtatosságot elvégezik. Jóllehet pedig, hogy a’ Pápák az 011ári Szentségről semmi említést sem tefznek, mindazonáltal az említett ajta- tosságnak alkalmatosságával ki fzokták azt tenni-. 5. SŐt fzokásba jött ollyan helyeken, a’ hol több Templomok voltak , az Oltári Szentséget mindennap, vagy legalább tsak több napok alatt, de mindég más és más, és tsak egy Templomban, a’ mint a5 Püspök azt egy táblán kijelelte, imádni. 6. XIV-dik Benedek Pápa az Oltári Szentségnek nyilvánvaló imá- dására ezeket rendelte; tudniillik: a’ Szentség mindenkor aJ nagy Oltáron legyen kitéve, mellytöl az Angyaloknak, és Szenteknek festett vagy faragott képei és ereklyéi elmellékeltessenek, vagy béták ar- tassanak, és legalább tizenkét gyertyák égjenek. Ne leg en fzabad , főképp tsergetyüvel pénzt a’ fzege- nyek, vagy Templom fzámára kéregetni, sem Pre- dikátziót tartani ; mindazonáltal legyen fzabad fenn fzóval imádkozni ; és a’ ki e’ végett, vagy hogy misézzen, az Oltárhoz, vagy a’ Mise és az imádság után onnan vifzfzamegy, mind a’ két térdét hajtsa meg; úgy nem külömben, a’ kik mellék Oltárnál misézni akarván, a’Szentség mellett átmennek, a’ térdhajtásra tegyék le a’ birretumot, felkelvén pedig ismét tegyék fejekre. A’ ki pedig azon Oltárnál fzolgál Misét, a’ mellyen a’ Szentség ki van léves midőn Lavabor^ mosni akarja a' kezeit, lemennj^en az
