Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

244

nak, hogy a’ fzent Háromság egy bizony Istennek tifzteletére különös egy Ünnepet rendelni sokáig fzükségtelennek tartották. Úgy is minden üdönek nem egyébnek, hanem a’ fzent Háromság egyhúzo- mos ünnepének kell lenni, mert benne élünk, moz~ gunh, és vagyunk (Ap. Tsel. XVII , 28.).

Grundmayr (84. lap.) írja, hogy JX-dik fzázad táján különös egy buzgóság tetfzett ki a’ kerefztény hívekben a’ fzent Háromság Ünnepének behozásában, mellyet eleintén Advent negyedik, azután pedig Pünkost után első Vasárnapra határoztak. 1st— vány nevű Leodiomi (Sűííicf;) Püspökről, ki go2-dik efztendoben halt meg, mondgyák , hogy ö alkotta öfzve ezen Ünnepről való egyházi Szolosmát, és annak imádkozását a’ Megy éjében megparantsolta volna. Wein inger pedig (1. 35. 2. 506. @.) vitattya, hogy még XII-dik fzázadban is fsak némelly Klastromokban fzoktak ezen titoknak különös imá- dására egy Vasárnapot határozni, a’ mit mindazonáltal sokan nem helyeslettek. Ilí-dik (Lambertini Cardinalis vagy későbben XIV. Benedek Pápa fze- rént pedig JT-dik) Sándor Pápa is fölöslegesnek tartotta ezt az Ünnepet, mellyet az Ö üdéjében Bó- mán kívül már némelly tartományokban üllöttek, és azt mondgya (Decret. Greg. lib. II. tit. g. de fér. c. 3.): ,, A" Pünkost nyoltzadgyra alatt, vagy más „ helyeken Advent előtt való Vasárnapon több tar- „ tományokban iillik a’ fzent Háromság Unnejaét, „ a’ mi a’ Bomai Egyházban fzokáson kívül van, „ mivel hogy a’ fzent Háromság tifzteletére úgy is

mm-