Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

243

Pünkost böjttje után a’ Tzinteremeket látogatni, és a5 megholtakért imádkozni.

Fölösleges dolog eröokokkal bizonyítani, bogy az első Kerefztények mindgjárt kezdettől fogva a* fzent Háromságnak titkát legmélyebb tifzteletben, tartották, és hogy a’ volt az ő imádásoknak, és minden Istenifzolgálattyaiknak egyetlen egy vég tárgya. Örök bizonyságul fzolgálnak ez iránt a’ Ke- refztség, Bérmálás, Oltári Szentségnek kifzolgálta- tása, a’ Husvétnak és Pünköstnek jeles Ünnepei, a* Vasárnapok, a’ Kerefztvetés, az Apostoli Hitvallás a’ fzokott Ditsoségmondás Dits'öség Atyának (I. R, 4g. 5i. 53. §§§.), mellyekkel az Anyafzentegyház zsengéjétől fogva mái napig vagy Kristusnak, vagy az Apostoloknak rendeléséből nem tsak az Atyát, hanem a’ Fiút, és Szent Lelket is, vagy a’ fzent Háromságot egy véghetellen terméfzelü, felségü, és tökélletességü bizony Istennek nyilván vallotta , imádta , legtulajdonabb értelemben és efzközetlen (immediatus) religiói tifztelettel tifztelte. Erre mutatnak az Anyafzenlegyház’ ditséreténekeinek (hymni) ezen vagy hasonló befejezései is: Deo Putrisit gloria, ejusquc soli Filio, cum Spiritu Paraclyto nunc et per omne saeculum Amen, mellyekkel a’ három fzeméíyt egygyenlo Istennek magafztallyuk; vagy mikor az Áldások es Szentelesek alkalmatosságával a’ megáldandókra gyakran három kerefztet vetünk >s a’ t. Mivel pedig mind ezek mindennapiak, és ugyanezek üerént alkalmaztattyuk minden nyiívántalan Istenifzolgálatinkat is, ez volt ok i anQ a ruk,