Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b
233 Szenteknek lelkeit, kik előtt zárva volt a’ mennynek ajtaja ; mert míg az első sátor fennállott, nem nyilatkozott rn<g a3 fzenieknek úttya (Zsid. IX, 8.). Most pedig ott a’ mennyei Atya előtt áll Ő mint véghetetlen érdemli ’s halhatatlan áldozó Fő Pap, és feláldoztatott. Ott üdveziti azokat örökké, a' ♦ kik általa az Istenhez járulnak, mindenkor élvén , hogy érettünk esedezzen Zsid. VITT, 24.). Ott vagyon , ha vétkezünk is, fzófzóllörik az igaz Jesus Kristus (P Ján. II, 1.), kinek igazsága néluink tulaj- cbmíttalik, mikor penitentziat tartván a’ bűneinkért, benne helyheztetlyiik bizodalmunkat (Rom. Ili, 22—26.). Nints is más valakiben üdvösség; nem is adatott más név az ég alatt, az embereknek, a3 Viellybcn üdvözülni kellene (Ap. Tsel. IV, 12.). Ez az atyámfia! a’ miből éltedben, és halálos ágyadon merítned kell minden vigafztalásodat. Ha világi nyomorúságokkal probáltatol, és végtire a’ halálnak keserű poharát magadhoz vefzed, gondold meg, hogy ezeket kellett fzenvedni a3 Kristusnak, és ügy menni be az ö ditsŐségébe (Luk. XXIV, 26, 46.); hogy nem méltók e’ mostani üdöknek fzenve- dési a3 következendő dits'öségre, rnelly megjelentetik mi bennünk (Rom. VIII, 18.): és hogy az, a mi most a3 mi háborúságunkban egy fzempillantásig való, és könnyű, fölötte igen Jő módon a3 ditbőségnek örökkévaló nagy voltát megfzerzi mi nékünk (ii. Kor. IV, 17.). Mennyire enyhíthetik, és édesíthetik ezek a’ világnak legkeservesebb sorsát is ol- lyan emberben, a’ kiben Hit vagyon! Ellenben pefi í UJo?
