Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

232

Ezen nyomok felett vagy is Urunk felmenetelének helyén fzent Illona ékes egv Templomot építtetett, melly nem viselt egéfz feldelet, hanem a’ helyen, mell ven az Üdvözítőnk a’ levegőben fel felé vitetett, Örök egy nyilas volt. Ebben a’ Templomban VIII-dik fzázadban annyi égp világok között üllot- ték ezen Ünnepet, mintha az egéfz hegy lángba lett Volna borulva. Béda (de loc. sánc. c. 7.) még azt is jelenti , hogy ezen Ünneplésnek alkalmatosságával az Istenifzolgálat Után mindenkor olly nagy fzélvéfz támadt, hogy a’ jelenvalókat mind földhöz verte.

Kerefztény ! űllyed meg ezt a’ n^pot, mint nagy örömíinnepet. Szerelmes Megváltód az ö feltámadása után negyvenedik napon a’ Tanitványinak jelenlétében, mint valami gyözedelmi pompával di- tsosegesen vitetett a’ mennyekbe, a’ miről az 5 vi- gafztalásokra, és a’ mienkére mondotta: Felmegyek az én Atyámhoz, és a3 ti A'yátokhoz: az én Istenemhez , és a3 ti Isteniekhez (Ján. XX, 17.). Az Atyám házában sok lakóhelyek vannak; ha kü- lömben volna, m gmondottam volna nektek: mert helyt kéfzíteni megyek nektek. És ha elmegyek, és helyt kéfzitek néktek, ismét eljövök, és magamhoz vefzlek titeket, hogy a’ hol én vagyok, ti is ott legyetek (Ján. XIV, 2. 3.). Az utolsó Vatsora után is nem tsak a’ Tanitványiért, hanem mindnyájunkért, kik benne hifzünk, a’ mennyei Altjához kö- nyÖrgött, hogy ahol Ö van , ott legyünk mi is Ö vele (Ján. XVII, 20—24.). Felvitte magával a’ ka- tolika Hitnek tanítása fzerént az O Testamentomi

Szén-