Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

230

sfscensio Domini vagy Urunk felmenetele napjának neveztetik. A’ Magyarok Áldozó Tsütörtöknek hi- ják azért, mert több egyházi Megyéknek (valamint az Efztergaminak is) fzokása fzerént ez a’ húsvéti Gyónásnak , és Áldozatnak utolsó napja ; noha né- mellyekben egéfz Pünköst nyoltzad napjáig végezhetni, minthogy a’ húsvéti üdo is tulajdonképpen addig tart.

Szent Ágoston (ep. 118. ad Joann.) ezt az Ünnepet olly réginek tartya , hogy azt vagy az Apostoloknak rendeléséből, vagy az Anyafzentegyháznak önkényt támadtt közönséges fzokásábol fzármaztat- tya. Hanem első fzázadok alatt talán azért nem tet- fzett ki annak örvendetes ’s jeles volta , hogy Hús-? vét, és Pünköst között való ötven napok Urunk feltámadásáért , és a’ Tanítványával való örvendetes társalkodásáért mind örömnapok voltak , és úgy fzóll- ván egy húzomosÜnnepet tettek, mellyeken se nem bojtöltek, se nem térdeltek (g4. §. 58. lap.): hanem a’ mint Y-dik fzázadban megkezdett ez a’ fzokás tsiig- geni, sőt az éréntett ötven napok közül némellyek > úgymint a’ kerefztjárók, böjti napok lettek, kezdett az Urunk mennybemenetelének ünneplése is jelesebb lenni, Vigiiiával és Octávával megüllelni, mellyen mái nap a’ jelesebb fzent Misének Evangyeliomáig, melly Urunk mennybemeneteléről fzóll, ég a’ Kri- stust példázó húsvéti viafz gyertya, azután pedig el- ojtatik, mert Kristus is az elmenetele után a3 földön láttatlan lett. Az előtt e’ napi Istenifzolgálat alatt kenj eret, gyümöltsöt, ’s főképp hüvelyes eleséget

ízen-