Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

227

előbb ha lehetséges fzent Mise, azután pedig úgy nevezett S/íjf'ragiumok vagy is Antiphonákbol, versekből, és imádságokból álló kiilömbféle segítségül hívások végeztetnek.

Ezen Processiókra nézve különösen a’ Lelki- páfztorok fzivére köti az említett fzertatásos könyv, hogy intsék meg elobbeni Vasárnapon a’ népet, hogv a/ Processiókra enni vagy innivalót magával ne vigyen, és az illendő magaviseletére vigyázzon. * Ezen kivül illik , hogy kiki, a’ mint a’ vetéseket láttya, forgassa az elméjében, hogy az Isten kezében állnak azok , a’ ki feltámafztya rájok az Ö jótévö napját, essot ád alkalmatos üdoben, és a’ levegői vefzedelmektöl megoltalmazza (Mát. V, 45. Ap. Tsel.

XTV, 16.). O az, a’ kinek mindent köfzönniink

kell, a’ mi élelmünkre, ruházatunkra, lakásunkra, és egéízségiink fenntartására fzükséges. Kötelességünkben áll az ö ajándékival nem dobzódásra, döly- fösségre, vagy fösvénységre, hanem józanon és mértékletesen élni, a’ fzükölködőket pedig segíteni.

Illy en gondolatok es fzivrevetelek legfoganatossabbá tefzik az imádságunkat. De még az Isten akarattyá- ba is elfzánva, és kéfzeknek kell lennünk még akkor is az Ő jóságát magaíztalni, mikor az ö böltsességé- • nek tanátsábol tartós, vagy jégessövel, fzárazsággal, termék ellenséggel ’s a’ t. eltöröli a’ reménységünket; a’ jót és a’ rofzat egy kedvel elfogadni, és mondani: Atyám! haletséges, mullyon el e’ tsapás, mindazonáltal nem a’ mint én akarom , hanem a’ mint te.

Ne ellenkezzünk akkor az Ő rendelésével, ne zúgoP a lód-