Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

228

lódgyunk ellene, ne gondollyuk , hogy a’ kereízt- járással rajta erőt vehetünk, és az akarattyának megváltoztatására kényfzeríthettyük. Fdégedgyiink meg az ajtatos gyakorlással, mell vet. az Anyafzentegyház világ fzerte tartat; és bíztassuk magunkat, hogy a* ki táplállya az égi madarakat és erdei vadakat úgy, hogy tudta nélkül tsak egy veréb sem esik a’ földre; a’ ki ruházza a’ mezei liliomokat és virágokat úgy, hogy Salamon legnagyobb ditsoségében sem volt hozzájok fogható; a’ ki megnyittya a’ kezét, és betölt minden állatokat áldomással (Mát. VII, 26—• 54. Zsolt. CXLIV. 16.), nem feletkezik meg rólunk ; a’ ki kevés kenyérrel sok ezer embert megelégített, annyi betegeket gyógyított, a’ felháborodott tengernek, és fzélvéfznek tsendességet paran- tsolt, tud rajtunk is segíteni; és ha nem segít abban, a’ miben hozzá folyamodunk, megnyerjük a* kérésünk foganattyát másban, a’ mit nekünk iidvös- ségesebbnek tud.

n5. §.

Az Urunk mennybemenetele napja, vagy Áldozó Tsiitörtök.

Kristus Urunk az ö feltámadása után még negyven napig e’ földön tartózkodott, a’ Tanitványival járt, kelt, társalkodóit, Őket bővebben tanítgatta, az értelmeket világosítgatta, hogy értsék meg az orfzagának titkait, és a’ fzent írásokat. Különösen a’ mái Evangyeliom fzerént (Márk. XVI, i4—20.)

párán-