Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

tsinos ruhája is, mellyben a Templomban megjelennek, nem egyéb, hanem azon ajtatos örömnek, mellyel ma kinekkinek meg kell telni, kifejezése. 2. Szent Pál fzerént Jesus Kristus meghall a’ mi igazulásunkért, feltámadt pedig, hogy erről bizonyosak , és békességben legyünk; mert ha akkor fzeretett minket az Isten, és a’ Fiát érettünk adta, mikor még az o ellenségei , és bűnösök voltunk, mennyivel inkább kegyelmivel gazdagíttatunk , és üdvözölünk,«mikor általa megváltattunk (Rom. IV, 23—V, íi.). 3. De hogy ezen bizodalom állandó

egy talpfalon épüllyön, azon legyünk, hogy minek- utánna aJ böjti penitentzia által, a* mint fzent Pál mondgya, Jesus halálának hasonlatossága fzerént a’ régi ember mi bennünk megfefzíttetett, meghalt, és eltemettecett, vele egygyütt új életre támadgyunk, és többé ne fzolgállyunk a’ bűnnek, hogy valaha a’ mi testünk is feltámadván az övéhez hasonlóképpen ditsőséges legyen (Rom. VI, i —io.). Ugyan erre int fzent Pál a’ mai Misének Epistolájában is: Tifz- tiltsátok ki a’ régi kováfzt, hogy új téfzták le- gyetek, a mint hogy kováfztalanok vagytok ; mert •ai mi Hús vétünk a Kristus megáldoztatott. Azért lakozzunk nem a’ régi kováfzfzal, sem a gonofzság- Tiak, és álnokságnak kováfzával, hanem a tifzta- ságnak és igazságnak kováfztalanival (I. Kor. V, 7, 8.). Ezen fzavaival fzent Pál a’ Zsidók fzokásábol peldázgat, kiknek Husvét első estétől fogva hét napig nem volt fzabad kováfzos kenyérrel élni, hanem kováfztalannul (II. Moy. XIII, 5—16.). 4, Különösen

2iS