Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

17»

marad a’ térdhajtás azért, mert ők e’ napon térd- hajtással tsúfolták Kristust (Mát. XXVII, 2g.).

Az imádságok után lemegy a’ Pap ugyan azon hall fzárnynak legalsóbb garáditsára, kezébe vefzi a* fekete ruhával vagy pofztóval bevontt fefzületet, kibontya a’ takarónak felső réfzét annyira , hogy a* kép feje láttassák, és a’ garáditsnak túlsó fzegletén megállván, a’ fefzületet alá tartván , mélyebb hanggal énekli: Ecce lignum crucis — Ime ci kerefztfa y mellyen a világ üdvössége függött! a' Kar pedig feleli: Jertek imádgyuk azt; ’s azonnal az egéfz nép térdre esik. Azután a* Pap kibontya a’ fefzü- letnek jobb karját, és vagy azon alsó garáditsnak innentsö fzegletén, vagy fellyebb hágván, a? fefzii- íetet fellyebb tartya , és fellyebb hanggal azont é- nekel, a’ Kar is azont felel. Végtire az egéfz fefzü- letröl levefzi a5 takarót, az Oltár közepére megy, a’ fefzületet még fellyebb tartya, és fellyebb hangon Ő, és a’Kar harmadfzor azont énekelik. És mindgyárt a’ Pap maga vifzi a’ kerefztfát az Oltár előtt való tér helyre, a’hol azt egy leterített pofztóra, és vánkosra tefzi, egy oldal helyen a’ fekete Casulát, és a’ tzipoit leveti, mint egykor az Isten parantso- lattyábol Moyses tselekedett, mikor az égő tsipke- bokorhoz közelgetett {(II. Moy. Ifi, 5.), és a’ he- refztimádásra *) megy. Menttiben háromfzor a*

térd*) Ezzel a’ kifejezéssel egyedül tsak Nagy Pénteken éj az Anyafzentegyház, mikor a’ tzeremoniázó Papnak \ gydfzos éneklésére a’ Kar jérték f imádgyuk {zavakkal