Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b
179 térdre esik mint Kristus, mikor a’ Gelfzemani kertben háromfzor imádkozott, hogy, ha lehetséges, miillyon el a’ fzenvedés pohara (Mát. XYÍ, 3g—14.), és legmélyebb alázatossággal imádgya Jesust azon nagy (kereteiért, a’ mellyböl érettünk fzenvedett. A’ harmadik térdelés után, megtsókollya a’ képet. Ugyan ezt tefzik az Oltárnál fzolgáló, és más jelenlévő Papok, Fejedelmek, Méltóságok, némellyiitt a’ Magistratusbéli fzemélyek , és más világi hívek is. Meddig a’ kerefztimádás vagy liíztelet tart, az alatt M 2 a’ . __!■!_ -- -----kai a’ kerefzttifzteletre ébrefzti a’ népet. Ezután is a Misekönyvben álló jegyzék , melly annak fzertartását eloadgya , a’ kerefztimadást gyakrabban emlegeti, és előtte ma egéfz nap térdet hajtani parantsol, noha e- gyéb napokon tsak az Istennek, és az Oltári Szentségben jelenlévő Jesus Kristusnak ízok tunk térdet hajtani , nem mintha az Anyafzentegyház hinné , hogy JSagy Pénteken jelen van Jesus Kristus a’ feízületben úgy mint mindég az Oltári Szentségben, hanem a’ke- refztimádás és térdhajtás jelenti ama’ legmélyebb tifzteletet, mellyel a’ kerefztfa előtt vifzonyosan Jesus Kristusnak magának kiváltképpen mái napon ízíves hálaadatosságbol akarunk bemutatni azért, hogy ma áldozta (fel magát a’ váltságunkért, és az Anyaiként- egyházat magának saját vérével eljegyezte. Egyébiránt pedig a’ kerefztimádás ízóban olly kevés okunk van megütközni, a’ melly keveset akadhatunk fel, mikor a’ fzent írásban olvassuk, hogy Abrahám a’ hozzá jövő három Angyalt, vagy a’Hét bait és népét, Jósefet az Ó testvérei, Jósef pedig az Attyát Jákobot, imádták (I. Moy. XVIJl, 2. XXIIÍ, 7, 12. XLII, 6, XXVIII, 12.).
