Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

5öl

mind az egyházi Elöljáróságtól helybenhagyott fzo- kasból kivehetni.

69- §•

Ay kerefztnfzlopoh, és jefzületek.

Minden képek között az Anyafzentegyházban elolsége van a’ Kerefztnek, vagy Kristus fefziileté- nek. Az Isten böltsessége úgy megelőzi és feíiülha- ladgya az emberi értelem, és okosság folyását, hogy a’ kik rövid elmélkedéssel fontollyák a’ mennyei titkokat, arra jutnak, hogy vagy bolondságnak, vagy botra okozásnak tartyák azokat. Ugyanez történt a’ Kristus Kerefztével is, mellyröl már fzent Pál azt irta (T. Kor. I, 18—24), hogy annak prédikáld- sa a’ Zsidók előtt botra nkozásnak, a7 Pogányok e- lőtt pedig bolondságnak látfzatott; a’ kik üdvözölnek pedig, azok előtt Isten erejének, és böltsességnek 5 ínéi t valamint az O Testaraentomban a’ fzabadulás, és üdvösség jele volt Moysestöl a’pufztában felemeltt réz kígyó (IV. Mov. XX, 8, 9.)- mégrrieg a’ T betű (Ezech. IX.): ligy nálunk Kerefztényeknél a’ Ke- refzt, mell ven Kristus fzenvedett érettünk, ki ci mi bűneinket hordozta az Ö testében a fán (í. Pét. II, 21, 24), és így minket a’ bűneinktől, és az örök kárhozattol megfzabadífcött, az Attyának kegyelmébe viízfzahozott, nékünk minden testi lelki áldást, és örök boldogságot érdemlett.

Mell v régi tősgyökeres fzokás az Anyafzentegy- házban a’ ízent Ke re ízt tifztelete, az tudgya , a3 ki

Nn