Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

poslolnak fejet, vagya’ testének mis réfzét kérte volna , azt felelte, hogy fzokatlan ez a’ Romaiaknál, a’ kik tsak fzelentzébe zártt brandeumokcit a’ Szentek testére tefznek , es azokat onnét]a’ Templomba, mellynek éppen fel kell fzenteltetni, elvifzik. Sőt ezen Pápa írja, hogy a’Romaiak,és a’ Napnyugotiak nem győzik tsudálni, és fzinte alig hifzik, hogy a’ Görögök a’ Szentek tetemit felemelik, a’ mi amazoknál fzenl- ségtorésnek tartatnék *). Meglehet, azonban, hogy a’ Napnyugotiaknál is némelly helyeken Nagy fzent Gergelynek tudtán kívül a’Szentek tetemi felemeltettek, és tifztességesebb helyre átvitettek , de a’ köz látásra ki nem tetettek, hanem az Oltár alá temet- tettek, annál inkább fzét nem daraboltalak 5 mert fzent Ambrus Marcellina húgának fzent Gervasius és Protasius Mártírok tetemiröl , mellyeket Ö a’ sírjaikból a’ Templomba átvitetett, ezeket írja: Érkezzenek a3 gyözedelmi áldozatok cC helyre, mellyen

Kri*) Cognoscat tranquillissima Domina, quia Romanis consuetudo non est, quando Sanctorum reliquias dant, ut quid tangere prcesumant de corpore; sed tantum in pix ide Brandeum mittitur , atque ad Sacratissima Sanctorum corpora ponitur, quod levatum in Ecclesia, quae est dedicanda, debita veneratione reconditur (Rer. litur. lib. c. 19, §, 1.). In Romanis namque, vel totius occidentis partibus omnino intollerabile est, atque sacrilegum , si Sanctorum corpora tangere quisquam fortasse voluerit , pro qua re de Graecorum consuetudine, qui ossa Sanctorum levare se asserunt, vehementer miramur , et vix credimus (lib. \ III, ep. 30,).