Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

556

Kristus áldozat van , hanem emez, ki mindenekért Jzen vedet t , az Oltáron legyen, amazok pedig, kikennek Jzen védésével válhattak meg, Oltár a- latt *). Azért rofz névvel vette fzent Ágoston nemei' y Szerzetesektől, és Őket meg is feddette (de o- per. Monach. c. 8.), hogy körüljárják az Orfzágo- kat, és a’ Mártírok ereklyéit árulgat-tyák ; melly vifzfzaéJés annyira ellialalmazott, liogv a' Mártírok sírjai kiraboltattak, és az ö telemik , sőt az igazak helyett álereklyék is álrultattak: azért Nagy Theodosius Tsáfzár kénytelen volt a; Mártírok teteminek az Ö nyugvó helyekből való kivitetését, darabolta- tását, és áruitatását megtiltani (Cod. Theod. lib. TX. tít. 7. de sepul. viol. leg. g.). Azonban VIII. IX- dik fzázadban tsak ugyan a’ Napnyugotiaknál is közönséges lett a’ fzokás a’ Szentek ereklyéit az ö sírjaikból kiemelni, és fzétofztogatni, X-dikben pedig már nem Brandeumokat, hanem egyedül tsak erek-* lyéket tettek az Oltár sírjába.

68. §.

jf tsudálatos képek, és ereklyék.

Valamint az Isten maga, úgy az ö mindenhatósága is el nem múlhat. A’ ki a’ mennyet, és a’ földet semmiből teremtette; a’ ki mindenkel az Ö ere- _________________ )é~

Succedant victimae triumphales in locum, ubi Christus hostia est, sed ille super altare, qui pro o- mnibus jjassus est, isti sub altari, qui illius redempti sunt passione.