Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
42 fzenvedtek mártiromságot, vágj a’ testek el volt temetve ; üdövel másott is elfogadták az ö ünnepeiket, A’ héti iidök közül nevezetes volt a’ Vasárnap és Szombat, mellj két napot a’ Napkeletiek ün^* nepnek tartották ; azután a’ Szerda és Péntek, mel- ljeken öfzvegjültek ugjan Liturgiára vágj fzent Misére a’ hívek, de a’ kézi munkától meg nem fzün- tek , sem ünnepet nem tartottak. Az Istenifzolgá- latot, mell jet e’ két napon végeztek , tábori fzóval Státiónak vágj állásnak nevezték azért, hogj a* Templomban hofzfzabb üdéig tartózkodtak, és az üdvösségekért mintegj strását állottak : mivel pedig délutáni bárom óráig böjtöltek, azért ugjanazon két napot félböjtnek (semijejunium) hitták. A’ mindennapi Istenifzolgálatok abban állottak, hogj a’ hívek reggel és estve, a’ mint kinekkinek az ajtatossága hozta, vágj érkezete engedte, közönséges imádkozásra, zsoltározásra, éneklésre a’ Templomba öfzvegjültek. Mostani üdoben a’ közönséges ’s njilvánvaló Iste- nifzolgálatokra az Anjafzentegjház a’ Y.asár és Ünnepnapokat rendelte; melljekröl alább bővebb fzó esik ugjan, hanem elŐlegesen még is érdemes itt említeni, hogj az Anjafzentegjháznak parantsolat- tjábol minden kerefzténj hív a’Vasáré Ünnepnapi közönséges njilvánvaló Istenifzolgálatokon megjelenni köteles; egjéb hétköz napokon pedig azoktól, ha tartatnának is, vétek nélkül elmaradhat. A’ mi pedig az órát illeti, melljen az említett napokon a’ közönséges njilvánvaló Istenifzolgálatok tar-