Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

554

az 6 testek Kris tus telének e!ö tagjai, Szent Léleknek templomi, legfzebb erköltsöknek efzközi, men nyei ditsöségnek magvai (í. Cor. YI, j5, 19. XV, 4f2—44;); azért már az első fzázadokban is, olly nagy tifztelethen tartották a’ fzent Mártíroknak ereklyéit, hogy azokat nem tsak nagy somraapénzzel, hanem sokfzor életvefzedelemmel is a’ Pogányoktol kiváltották, illendőképpen eltakarították : és az ö sírjaikon külömbféle religói fzertartásokat végeztek ? Oltárokat építettek, áldoztak, és egéfz mai napig az Oltárokba ereklyéket záratnak.

Ez a’ nagy ti ÍV,telet lehetett annak oka, hogy eleintén nem mertek azokat a’ sírjaikból kiemelni, annál inkább ízéi darabolni, és elofztogatni; hanem tsak pofztó vagy gyólts darabokkal (Brandeum) illették, és ezekkel éltek a’ Templom vagy Oltár'Ven- telésnéí is. Hihető, hogy Nagy Constantinus és utánija való kerefztény Tsáfzárok üdéiben, mikor már roppant Templomi voltak a’ Kerefztényeknek, és pedig előbb a’ Napkeletieknél jött fzokásba a’ Szentek sírjait megnyitni, és azoknak tetemil illendőbb helyre a’ Templomba átvinni, a’ mi sokfzor nagy és pompás Processiojárással ment vegbe (Hier. adv. Vigil. Socr. Ii. E. lib. Yf c. 9. Sozom. II. E. lib. V. e. 8. Rufin. II. E. lib. I. c. 55.); és tsak ezután kezdr ték a’ Szentek tetemit darabolni, es ofztogatni. Mindazonáltal a’ Napnyugoti vagy legalább tsak a’ Romai fzent Egyházban még Nagy fzent Gergely Pápának üdéjében is olly fzokatlan dolog volt ez, hogy midőn Constantia Tsáfzárné tőle fzent Pál Apo-