Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
552 mi Kerefztények is bálványimádók vagyunk. De mikor már elfzaporodtak a’ Kerefztények, és az é- rentett botránkozástol nem volt mit tartani, önkényt elterjedt a’ képek tifztelete. Constantinus első kerefztény katolikus Tsáfzár Romában a’ Megváltó Kristus Urunk képét a’ Templom faláva írátta; kerefztelo fzent Jánost pedig a’ mint Kristust megkerefzteíte, a’ kerefztelo körül feladatra. A’ kerefztelo kút tudniillik merő vörös márványból vala, kívül belöl finom ezüsttel befoglalva. A’ középen egy márvány ofzlop egy arany tséfzévei, a’ kútnak fzélén egy bárányotskának, jobbján Kri- sUis Urunk, ballyán pedig kerefztelo fzent János, mind a’ kettő finom ezüstből áll vala. Kerefztelo fzent János ezen írást tarta a’ kezében: íme az Isten báránnyá, a ki elvefzi a’ világ bűneit. Ugyanazon Tsáfz ár Com tan ti nop ólnak píartzán a’ jó Páíztornak, es az orofzlányok között üllő Dánielnek ofzlopit ál- 1 latta fel. A’ II-dik Nicaeabéli Concilium , melly I. Adria- nus Pápa alatt 781-dik efzt. tartatott, lielyen ha- gyá, bogy az Istent és az angyalokat testi formában írják, nem mintha testek volna, a’ mint Thessalon János tanította hanem hogy az angyalok testben láttattak, mikor az Isten parantsolattyabol az embereknek megjelentek, velek jót tettek, es lársalkodtak. A’ gyermek testek az Ő ártatlanságokat, a’ fzárnyaik pedig az Isten akarattyának sebes tellyesítését jelentik. A’ mellett egy sints a’ fzent Atyák közül, ki a5 . Szén-
