Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

550

Szülőinkért, Jótevőinkért, Fejedelmünkért, Hatalmasságban lévőkért, beteg, nyoraorultt, fzerenlsét- Jen embertársainkért' imádkozunk , vagy másokat megkérjük, bogy ők imádkozzanak érettünk; ha fzep dolo". hogy azon Szülőinknek, Jótévőinknek, Fejedelmünknek, barátinknak, tudós, nagy embereknek nem tsak fzeméllvét tifztellyük, hanem képét , vagy emlékeztető jelét pedig még holtok után is bötsben tartyuk, ’s azért vagy a’ falra akaíztyuk, vagy pedig drágaság gyanánt elzárjuk , noha ők még e’ világi fzélvéfzek és vifzontagságok között velünk egygyütt egyformán nyavalyognak, és az érzemé- nyességnek lántzaival kötve tartatnak ; sokfzor pedig nem is azok , a’ kiknek lálfzatnak : mennyivel inkább ditséretes fzép dolog azokhoz folyamodni, azoknak fzeméllyét, képét, emlékeztető jelét vagy ereklyéjét tifztelni bötsülni, aJ kik az érzeményességnek békóitol megoldatván, az Örök életnek partyára jutottak , és mint az Istennek hív fzolgái, baráti vele egygyütt orfzágolnak a’ mennyben? Gondollyuk-é, hogy nem imádkoznak ezek sokkal foganatosakban érettünk, mint mi bűnösök egymásért? avagy hid- gyiik-é, hogy ezek iránt megbizonyított tifztelet bö- tsület az ő tsontyaikon, hamvaikon, képeik papírosán , váfznán, festékin, ruháik foltyain fzárad, és nem inkább az ő fzemélyekre, végtire pedig az Istenre iga- zítiatik, a’kiért egyedül tifztellyük bötsüllyük őket?

A’ mi különösen a’ képeket illeti. Valóban ta- miságos és középületes dolog, mikor a’hívek az egyházi iidok és ünnepek fzerént változó képes előadásokkal