Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
548 2. Jó és liafznos dolog hozzájok folyamodni , hogy Urunknak Jesus Kristusnak érdemi által, ki egyedül a’ Megváltó , és Üdvözítő , nekünk az Istentől kegyelmeket, és jótéteményeket nyerjenek! 3. A’ ízent Mártíroknak, és Kristussal lévő más Szenteknek, kik Kristusnak élő tágjai, és a’ Szent Léleknek templomi voltak, egykor pedig örök di- tsoségre feltáraafztatnak, és megditsöíttetnek, testeit (ereklyéit), mellyek által sok jót tefz az Isten az emberekkel, tifzteletben kell tartani. Úgy nem kü- lömben 4. Kristusnak, az Ő Annyának, és a’ Szenteknek képeit főképp a’ Templomokban megtartani, és illendőképpen tifztelni kell, nem mintha valami erő volna bennek elrejtve, vagy mintha valami bizodalmát kellene bennek helyheztetni a’ Pogányok modi’vára , hanem hogy a’ tifztelet, melfyet tsókolással, főnek letakarásával, borulással tefzünk, a’ zsengeképre, Kristusra, és a’Szentekre háromollyon, a’ mint ezt már a’ régi Zsinatok is főképp a' II-dik Nicaea- béli ( Act. 3, 4, 6. ) meghatározták. 5. Nagy hafzna van a’ képeknek, mert azokkal a’ mi VAltságunk , és Hitünk titkainak ágazati, az Istennek, és Kristusnak jótéteménnyel", és tsudaté- telei, a’ Szenteknek erköítsei és példái emlékezetünkbe hozatnak; azért nem tsak a’Hitben megerösítnek, hanem azokért való hálaadatossagra, a? kerefztény istenességre, és erköltsokre, a’ fzép példák követésére hathatósan me^intnek. 6. Ha a’ fzenl írásnak némelly történettárgyai, vagy
