Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

547

nó ám I;r.át, ’s így a’ híveiben is az Isten iránt való bizodalmát nevellye.

Vég t1 re hogy pedig a’ miséző, vetsernézö Pap, ennek ízolgáló Diakónus, Subdiakonus, megmeg más jelenlévő egyházi, világi jeles fzemélyek is úgymint: a’Koronás Fejedelem, Püspökök, Káptalánbéliek , a* Templom pátronusai, vagy is ollyan emberek, a* kik saját költségeken Templomot > Plébániát építenek (ezek mindazonaltál tsak mikor az ő költségeken épiiltt Templomban vannak) füstöltetnek , abból a’ tifzteletböl, bötsületbol történik, a’ mellyben az A- nyafzentegyház tartya azokat, a’ kik a’ fzent titkokkal foglalatoskodnak; vagy az Anyafzentegyházban Elöljáróságot viselnek ; vagy azt oltalmazzák; vagy a’ fzükségeiben segítik*

67. §.

A' Szentelb tijztelete, segítségül való hívása, képeij ereklyéi.

Valamiket hajdan a5 fzent Atyák , éí az egyházi Gyülekezetek a’ Szenteknek, az ö képeiknek, és ereklyéiknek tifztelotéröl, megmeg a’ Szenteknek segítségül való hívásáról tanítottak, mind azokat a* Tridentomi fzent Gyülekezet (Sess. XXV. Decr. de inv. vener. et relief. Sanct.) egy végzésben sommásan eloadgya, mellyet a’ következendő pontokra lehet hozni:

1. A’ Kristussal uralkodó Szentek az emberekért esedeznek; azért

3.

M m 2