Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

508

mondását, hogy {qui multum peregrinantur, raro sanctificantur) a kik sokat Bút süt járnak , ritkán fzcnteltetnek meg.

7. Piát az nemkár-é, mikor a’házasok (a’ fze- gényehbek) azon iidőre , meddig magok a’ Proces- siófc vagy Bútsút járják, a’ gyermekeiket idegenekre bízzák, kiknek gondatlansága miatt fzerentséllen- ségbe, betegségbe esnek? kiktől új rofz fzokásokat, befzédeket, vétkeket tanulnak, a’ minőket mégnem tudtak? Ka illyen valami történik, mennyivel jobb lett volna a? Bútsújárás helyett a’ gyermekre vigyázni, testi lelki miveledésén dolgozni, és hogy Oskolába járhasson, ruhátskára, és oskolakönyvekre ízért tenni ?

Mentsen meg attól az Isten, mintha az itt élen hozott intések a’ Processio és Bútsújárásoknak rongálására költettek volna. Tsak azért említtettek itt ezek, hogy a’ ki Istenifzolgálat gyanánt Bútsút akar járni, előre tudgya, hogy mihez kell magát tartania, és mitől magát ójnia. A’ melly fogyatkozásom kát és bal fzokásokat talán a’ mostani iidöben is né- melly Proeessio és Bútsújáróknál tapafztalunk, ta- pafztaltattak azok már negyedik fzázadban is, vagy is mindgyárt akkor, mikor az illyen kegyes járások kezdődtek: de a’ fzent Atyáktól is fzorgalmatosan 5 és minden kéméllés nélkül megrostáltalak. Többi között Nyssai fzent Gergely írja, „ hogy Kristus Urunk se nem parantsolta, sem a’ jóságos tsele- ,, kedetek közé, mellyek az üdvösségre hafznosak, ^ nem fzámlálta , ha valaki Jerusalembe utazik ;

» in‘