Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

nást is n' közelállók és tolongok kozott fsak nagy- gyábol végezheti, az Urat is jobbára tsak kapkodva, elmefzélledéssel, és dí íztelen ül magához veheti? De a’ Papoktól is, a’ kik a’ Szentségeket kifzolgáltat- tyák, lehet-é kívánni, hegy minekutánna reggeltől fogva délutánig a’ Gyróntató ízekben iiínek, az ül lestől , susogástol, és zaj tol elunakodnak, az Ö ti fztek- hen kivántt pontossággal eljárjanak? avagy látván a’ nevekedo sokaságot, nintsenek-é mintegy kénytelen- ségböl azon, hogy inkább sokakat, mint jól végezzenek el? — Mind ezeket előre megfontolgatva úgy kéfzüllyön kiki a’ Bútsújárásra , hogy a’ fzent dolgokkal fzentiil bánhasson.

6. Annak fölötte, hogy az odamenésnél a’ ha- zajovés sem épületesebb , vallyon nem nagy kár-é, ha a’ Bútstújárók Vasár és Ünnepnapon a’ fzent Misét, Predikátziót, lelki Tanítást elmulafztyák? vagy ha az ill ven kegyes utazásoknak véltt érdemiben helyheztetett álbizodalom az Ö lelkiösméretlyekefc claltattya, és velek elhiteti, hogy7 Processiót vagy ’Bú Isiit járván üdvösségesebb dolgot tefznek, mintha olhon a’ kerefztény Tanításokból magoknak kerefz- iény tudományt fzereznének ? hogy előbbre mentek a’ fzentségben, és elérték a’ tökéiletességet, ha fzin- te tudatlanok, a’ rofz indulatoknak és feslett erköl- tsöknek rabjai, és valóban hátramaradnak is ? Ha meggondolunk , hogy a’ Bútsújárók közül mennyin tárnok vifzfza haza jókba a’ nélkül, hogy tsak egv haj- fzállal is megjobbullak volna, talán nem éppen helytelennek lalállyuk amaz ajlatos Kempis Tamásnak

mon-