Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

501

Jefz örökké; tehet Ö most is tsudákat mint hajdan tett; és hogy nem tefz, nem erőtlenségből esik, hanem hogy azok fzükségtelenek, mellyeket mindazonáltal ha fzükségeseknek találná, tudna abban módot is, hogy az egéfz világ a” tudós és tudatlan a’ tsudát megösmerje.

Hogy a’ kults, kötés, oldáshatalommal az A- nyafzentegyház Bútsút adhat azoknak, a’ kik peni- tentzialélekkel tefzik meg a' Bútsújárást a’ §-bol kitet- fzik. Azonban ha mindgyárt Bútsút sem engedtek volna az egyházi Elöljárók azoknak, a’ kik a’ fzent helyeket látogattyák, mégis, ha ki istenes fzándékbol, és nem külömbözo magaviselettel gyakorollya azokat? jól és helyesen tefzi előfzÖr mind azon okokra nézve , a’ mellyekbol ditséretesek, és üdvösségesek a’ Processió járások. Apaiam int a" Processiókat úgy a’ a’ Bútsúkat is azért járhattyuk, hogy az Istent tifz- tellyük, tőle valami jót kérjünk, az elvettért hálákat adgyunk, a’ bűneinkért engefztellyűik. A’ Bú- tsújárásokban is, mikor sokféle állapotú, korú,rendű ’s nemű emberek öfzvegyülnek, és egy fzívvel lélekkel ditséreteket énekelnek, vagy imádkoznak, nevekedhetik a’ fzíviink ajtalossága, mellyel minden imádságunkat végeznünk kell. A’ Bútsújárásoknal is istenes ének vagy imádságfzóval minden helyet Isten templomává fzentelhetünk; és valamint mindenütt az Istentől jól vefzünk, úgy azért mindenütt hálákat adhatunk; magunkat mindenütt bűnösöknek vallhat- tyuk, és az Istent engefztelhetlyük. A’Bútsújárá- stiknál is épületesen yilágoskodhatik a’ mi világossá-