Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

462

tyíik is, hogy éppen ezen engedelmességünkért, és izere tét linkért hathatósabb, és foganatosabb lefz a’ könyörgésünk, mellyet Jesus Kristus Jegyesével e- gyesülve az Ö királyifzéke eleibe nyújtunk.

6-or Ha valaha, kétség kivül a’ Processiókon teíI vésittyíik Kristus Urunk parantsolaltyát: Úgy világoskodgyéh a’ ti vildgosságtojc az emberek előtt, hogy lássák a’ ti jótselekedetiteket, és ditsöittsék az atyátokat, ki mennyekben vagyon (Mát. V, 16.): és a hol ketten, vagy hárman bfzvegyiilnek az én nevemben , ott vagyok kózepettek (Mát. XVIIT, 20.) í megineg: bizony bizony mondom nektek, ha mit kérendetek az Atyától az én nevemben, mcgadgya néktek; — kérjetek, és elvefzitek, hogy a ti örömetek telly es légyen. — Azon a* napon kértek az én nevemben, és nem mondom néktek, hogy én kérem az Atyát érettetek; mert Ö maga az Atya Szeret titeket, mivelhogy ti fzerettetek engem, és elhittétek, hogy éri az Istentől jöttem ki (Ján. XVI, 2 5 , 24, 26, 27.) *).

’S azért mikor Kristus Urunk fzent Máténál (VI, 5, 6.) ezeket mondgya: Mikor imádkoztok, ne legyetek , mint a’ képmutatók, kik a’ Synago- géikban, és az lítfzák fzegletin állván, Jzeretnek i- máidkozni, hogy léittassanak az emberektől: bizony mondom néktek, elvették jutalmokat. Te pedig mi- _________ kor

*) Mennyi tsudákkal pedig az említetteken kivül telije- sitelte'Kristns Úrnnk ezen igéretit főképp, mikor a hívek Processiójárással Valamit az Istentől kértek, olvashatni Pázmánynak említett Predikátziqjábam