Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

•m

kor imádkozol meny be ci kamarádba , es ajtó he-* teve írná ágyad az atyádat a’ rejtekben , és az atyád „ a ki láttya cl rejtekben, megfizet néked; tsak a* képmutatást tiltya, mellyböl sem a’ Processiókon, sem a’ Templomban, sem odahaza, se nyilván, se nyilvántalanul, egy fzóval soha sem fzabad imádkozni: képmutatás nélkül pedig mikor nyilvántaía- mii és otthon imádkozunk, jól tefzfziik ugyan, de mikor nyilvánságosan a^ Templomban , vagy’a’ Processiókon imádkozunk , az előhozott okokra nézve még jobban tefzfziik.

Bátor azért tsúfollyanak minket a’ Processio járásokért a’ tévelygők, és a’ név fzerént való Katolikusok, kik abban valami ditsÖséget helyheztet- nek, hogy a’ Reügiónak külsőképpen való gyakorlásait gúnyoló fzemmel nézik, és mintha az Istennek ditséretit írigylenék, ótsárollyák: de mi tsak ugyan ollyan értelemben, mint Dávid király Mikol feleségének megfelelt, mikor tőle kitsúfollatott, hogy a’ frigynek fzekrénnye előtt ajtatos örömből tántzolt, azt felellyiik, hogy az Isten előtt, ki minket az Ő nevének nagyobb tifzteletével megtöltött, hogy sem őket, mindenkor kéfzek vagyunk magunkat megalázni, és Őtet nyilván magafztalni, hogy az ő irgalmasságában is bővebben refzesüllyiink (Tartsd öfzve

II. Kir. VI, 20—23.).

«7- í- ,