Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

461

Í* or A’ Processiókban eíziinkbe jut, hogy jól— lehet a’Templomok imádság házai, az Isteni kegyelmek tárházai, és a’ közönséges Istenifzolgálatnak tulajdon helyei: még is valamint hogy az Isten sem kötötte az ö irgalmát egyedül tsak a’ Templom falaihoz , hanem az ö kegyelminek kintseit a’ réteken, mezőkön, földeken, hegyeken, és mindenütt velünk közli; úgy mi se kössük azokhoz a’ mi fzolgálatun- kat, és tifzteletadásunkat, hanem a’ világnak minden helyeit ditséreténekléssel, és imádsággal, az az Processiójárással fzentellyiik meg, es az Istennek templomává tegyük.

4- er INints hely, a’ mellyet a’ bűneinkkel nem ferteztetnénk. A’ piartzon sok tsalárdság, hazugság, hamis esküvés; az útzákon sok emberfzól- lás , pántolodás, réfzegeskedés, fajtalan tekintet; a’ mezőkön, az erdőkben , a’ réteken, a’ földeken sok rövidség, és kártétel kovettetik el: méltó azért, hogy a’ melly helyeken vétkeztünk, azokon peni- tentziát tartsunk; és valamint mások jelenlétében sok conofzt tettünk, másokat botránkoztattunk: úgy mások előtt is magunkat bűnösöknek vallyuk, és Ő- ket a’ penitentziára indíttsuk.

5- ör A' Processio nem más, hanem az Anya-x fzentegyháznak Jesus Krislus Jegyesének nyilvánvaló imádsága. Valamint tehát mikor az Anyaízen tégy- háztol rendeltt Processiókon megjelenünk, nyilván bizonyíttyuk, hogy az Anya fzentegy haznak engedelmes fiai vagyunk , kiket a’ vifzontagos fzeretet, és közös ajtatosság egy testté tefz’ fzintTigy remélyhettyiik