Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
420 minden Szentéinél: ; mert fölötte vetkeztem go/njz gondolatimmal, J'zavaimmal, es tselekedetimmel, bűnösöknek valljuk magunkat elöfzör az Isten előtt, i’ ki ellen egyedül vétkeztünk, és gonofzt Iseleked- .ünk (Zsolt. L, 6.); másodfzor a’ Szentek előtt, kik közül a’ nevezetesebbeket saját nevükkel is említ- tvük; minthogy Kristus mondotta, bogy mikor Ő ülni fog az ö felségének izékében, ülni fognak vele egygyütt az Angyalok, és a’ Szentek is, és a’ világot megítélni (Mát. XIX, 28. XXV, 5i. I. Kor. V I, 2.). A’ fzent Misében mikor a7 Pap az Oltárnak alsó garáditsánál a’ köz Gyónatot mondgya , az említett fzavakhoz tefzi még ezeket is: és nektek A- lyárnfiai; valamint a’ Ministráló is mikor a’ jelenlévő népnek nevében ugyanazon köz Gyónást mondgya , hozzá tefzi: e's néked Atya. így vifzontag vallyák magokat bűnösöknek a’ Pap a’ nép előtt, a’ nép pedig a’ Pap előtt lzent Jakab fzerént: Val- lyátok meg egymásnak a’ ti bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy üdvöziillyetek; mert sokat hafznál az igaznak fzüntelen való könyörgése (Jak. V, 16.). • A’ másik réfzben: Én vétkem! én vétkem! én igen nagy vétkem! midőn egyfzer smind a' mellyiin- ket háromfzor Verjük , mint penitentziatarto bűnösök, a’ legnagyobb töred( hnesscgnrk , es alázatosságnak indulatit fejezzük ki, es megbizonyitlyuk; a* mint ezt penitentziatarto Dávid, Publicanus, és a’ kik Kristustusnak felfefzítésén jelen voltak, tselekedték (II. Kor. XII, lő. Luk. XVIII, 10. XXIII, 48. A’ .V
