Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

430

A’ harmadik réfzben : leérem azért d mindenkor fzepl'Ötelen Szűz Mariát, fzent Mihály Arkangj'alt, kerejztelo fzent Jánost, fzent Peter es Pál Apostolokat , és Istennek minden Szentelt, hogy imá ágy dk ; <7’ mi Urunkat Istenünket érettem. Amen, mellv fzavakhoz a' fzent Mise alatt a’ Pap ezeket is: estiteket Atyámfiái, a’ ministráló pedig: és léged A- tya, mondani fzokta, kérjük ar Szenteket, és egymást, hogy bűnünk botsánattjáért könyörögjenek fennemlített fzent Jakab fzavai fzerént.

Ez a’ fzokás magát mások előtt bűnösnek vallani , és ezzel a’ töredelmes bánatot s alázatosságot gyakorolni, olly régenyi, hogy azt tsak az A posto Jók példájából, és az Anyafzentegyháznak zsengéjéből lehet fzármaztatni: noha nem mindenkor, és minden helyen éppen azon fzavakkal fejezték ki magokat. A’ bizonyos, hogy már Nagy fzent Gergeljr Pápának üdéjében a’ nép Commnniója előtt a' köz Gyónást nyilván mondották. A rnelly fzavakbol álló köz Gvonással most élünk, i5oo-dik efztendőnél régiebb, mivelhogy azt még ez előtt írott Miseköny- vekben olvasni , és XIII-dik fzázadban a’ Romai Egyházban közönséges lett. Helybenhagyta ^ -dik Pi- , us Pápa, és megparantsolta , hogy a Napnyugoti Ekklesiákban közönsé^essen azzal éllvenek.

2. Hogy a ditsö ség mondásnak (doxologia) : Uitsoség Atyának, és Fáinak, és Szent Léleknek: miképpen kezdetben vala, most, és mindenkoron, es mind örökkön örökké. Amen , kezdete az Anyafzentegyháznak zsengéjét feléri, már tsak abból is kite-