Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

19

éhség , döghalál, ruas tsapások üdéjén oltalmat tsak ugyan az Istentől kérnünk és reménylenünk kell, a’ mint ezt a’ józan éfz, a’ fzent írásnak több helyei , és az embereknek világfzerte gyakorlott fzo- kása is mutattya : mindazonáltal hibáznánk, ha minden Istenifzolgálatinkkal és fzertartásainkkal béresek módgyára tsak világi jókat akarnánk az Istentől kizsárolni, mellyeket nem egyébként tekinte- niink kell , mint a’ végtzélunkra, melly ezen a’ világon kezdődik, a’ másikon pedig tellyesedik, segítő efzkozöket. Kristus Urunk mondotta: na legyetek J:zorgalmatosok a telketekről ( az az életetekről ) , mit egyetek, sem a testetekről, mibe Öltözzetek — mert mind ezeket tsak cl Pogányok keresik. —■ Tudgya a ti atyátok, hogy ezek nélkül mind fzii- kölköcltök. — Keressétek azért elöfzör az Isten or- fzágát, és az Ö igazságát, igyekezzetek az erkol- tsös élettel magatoknak üdvösséget érdemleni, és mind hozzá adatnak néktek ezek (Mát. VI, 2 5—-35.).

Ha tehát azt akarjuk, hogy a’ Predikátziók, a’ reggeli és délesti kerefztény Tanítások az Isten előtt kedvesek, és nékiink iidvösségesek legyenek , fziikséges, hogy minket az' Istennek, az ö tökélle- tességeinek és jótéteménnyeinek, megmeg a’ mi kötelességeinknek ösméretére vezessenek, iránta tifz- telettel és hálaadatossággal, az erkölts és kötelességeink iránt botsülettel és buzgósággal, a’ vétek iránt tellyes úlálással és gyülöléssel megtöltsenek. A’ Szentségeket akkor vefzfzük hafznosan magunkhoz,

. mikor tifzta lelkiösmércltel és illendő kéfzülettel a'

B a ízen-