Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
20 fzentelő malaíztot elvenni érdemesek vagyunk. Az imádságok, éneklések, elmélkedések akkor gyakoroltatnak üdvösségesen , mikor nevekedik általok mi Lennünk a’Hit, Reménység, Szeretet, Hálaada- tosság , és az Isten tetfzésének kívánása. A’ tzeremo- niák akkor kedves Istenifzolgálatok, mikor azt a* titkot vagy jótéteményt, a’ mellyre tzéloznak , e- lőnkbe elevenen terjefztik, és azzal vifzonyos ajta- tos indulatot, mellynek a’ kötelességeink teljesítésére , az erköltsre, a’ fzent életre rúgó gyanánt kell hajtania , Lennünk nevelik. ítéld meg azért kerefztény atyafi, ha gyakoroltadé eddig az előadott módon a* kerefztény istenességnek fzertartásait, és az Istenifzolgálatok at ? hafzonoltad-é azokat az erköltsre vezető efzközök gyanánt? vagy pedig mintha az embernek tökélletes, és az Isten előtt kedves volta azokban állana, bemnek megnyugodtál-é ? 5. $. Mellyeket Kristus, az Apostolok, és az egyházi Elöljárók vagy a Zsidóktól, vagy a Pogány oktol vettek, vagy magoktól kigondoltak. Minthogy Kristus Urunk , és az Apostolok Zsidó nemzetből valók voltak , és kis koroktol fogva a’ Zsidóknál gyakorlott Istenifzolgálatokra járván, azokhoz fzoktak ; de azután is, mikormár az Evangye- liomot kezdték predikállani, mind addig a1 Zsidók Syj
