Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

269

e. io.). Hlyen karban volt a} njűlvánvaló peniten- tziának fenyítéke egéfz VII-dik fzázadig.

33. §.

Annak változása, és megfzünése.

1. A’ mi a’ Napkeleti Ekklesiát illeti: III-dik fzázadban Decius Tsáfzártol a’ Kerefztények ellen támafztott üldözés alatt sokan közülök elestek, és vagy bálványokat imádtak, vagy nékik áldozatot, vagy tömjént bemutattak, vagy másképpen a’ ke- refztény Hit iránt hívtelenek lettek. Az üldözésnek megfzünése után jobbára vifzfzatértek az Anyafzent- egyház keblébe, de nyilvánvaló penitentzia nélkül nem fogadtattak vifzfza; mivel sokan voltak, és a’ Püspökök reájok vigyázni nem győztek, azért ollyan egy Papot (Poenitentiarius) rendeltek, a’ kinek tifz- tében állott a’ nyilvánvaló Penitentziának fenyítékét elintézni, és a’ penitentziatartokra vigyázni. IV-dik ízázadnak végén a’ Constantinopoli Egyházban a’ nyilvánvaló Gyónásból egy botránkozás támadt, a’ mellyért Nectarius Constantinopoli Pátriárka Eud;e- mon nevű Papnak tanáttsábol a’Poenitentiarius Papnak tífztét, és a’ nyilvánvaló Gyónást megfziintettc, és kinekkinek lelkiösméretére bízta , hogy ezután akármellyik törvényes Papnak nyilvántalanul gyónhasson, és a’ bűneiért lelkiösmérete fzeréntpe- nitentziát tarthasson. így ejtetett halálos fzúrás a’ nyilvánvaló penitentziának fenyítékén: mert jóllehet hogy a1 gyóntató Papok ezután a’ nyilvántalan Gyóná-