Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
270 násokban is íi gyónóknak egy darabig a’ régi Cá- nonok fzerént adtak penitenlziát, és tsak akkor ol- dozták fel, mikor azt már elvégezték; ’s azért Ne- ctariusnak tifztfolytatója Aranyfzájú fzent János (Horn. 3. in Ephes. c. 9. ét 12. in Hebr.) valamint ennek tanítvánnyá Nilus is (ep. ad Cáriéi, ap, Goar pag. 890.) a’ nyilvánvaló penitentziárol mint fennállóról fzóllanak: de Yl-dik fzázadnak végével annyira megfziint, Hogy azután annak fzertartásait Napkeletben sem a’ Gyülekezetek, sem a’ fzent Atyák nem sürgették, hanem tsak mint régiségeket említették; a’ gyóntatok pedig a’ gyónókat saját vélekedések , és a’ penitentziaügyelo könyveknek (libri poenitentiales) meghatározásai fzerént, mellyek mindazonáltal a’ régi Cánonoknál nem sokkal lágyabbak voltak, még pedig a’ religói fzakadás (Schysma) után, sót XYI-dik fzázadban is fenyítették. Mostani üdö- ben a’ Torok iga alatt engedékenyek ugyan a’ Pátriárkák réfz fzerént a’ mostoha sorsokból Önkényt támadtt erőtlenségből, réfz fzerént pedig félelemből, hogy netalám a’ híveik a’ penitentziának sanyarúsá- gát ki nem állhatván, Ősi hiteket Mahomet babo- naságával feltseréllyék; úgy nem külömben a* helybeli Lelkipáfztorok is, főképp a’ fzegényebbek, velek lágyabban bánnak, és a’ penitentziájokat alamizsnára változtattyák : mindazonáltal meg kell vallani, hogy egyátallyában nein tuhadt még annyira meg nálok a’ penitentziának hajdani sanyarúsága mint nálunk NapnyugOtiaknál. A’ Napnyugoti Anyafzentegyházban YII-dik fzá-
