Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

2ÍÖ

Ö fzemélyes érdemivel, és illendő kéfzületével magát arra méltónak tefzi.

Valamint pedig az embernek külömbféle korban és állapotban külcmbféle Isteni segítségre van fzüksége: úgy kiilömbféliek a’ Szentségek is. így mihelyest az ember a’ világra Ízületik, azonnal a’ Szent Kercfztségben az eredendő bűntől, vagy azon fzemorú vétkes állapotból, az Istennek vifzfzatetfzé- séböl , és kárhozat örökösségéböl, a’ mellybe Őtet Adámnak boldogtalan esete tafzította , kitifztúl; mint kerefztény vitéz Kristus záfzlójához esküfzik , az ő aklába Anyafzentegyházába , az erkölfsnek oskolájába, az Istennek válafztott népe közé jelesen befogadtatik, és bevezettetik , az örök életre meg- billyegeztetik. Mikor efzével kezd élni, jót a’rofz- tol megkülömböztetni, és mint kerefziény vitéz az erköltsnek tsatapiatzára kikel, akkor a Bérmálásban hartzra felfegyverkeztetik, bátorságba, Isteni „ erőbe öltöztetik, hogy a’Hitet állhatatosan vallhassa, és a’ fzerént élhessen. Ha pedig ezen hartzban magát boldogtalanul megadta az ellenségnek , hagonofz- ságbol vagy gyarlóságból elesett, és vétkezett, jismét felem elk ed hetik «’ Penitentziatartásban, mellyben a’ bűneitől feloldatik, újra esküfzik hívséget; és az, Oltári Szentségben az erősek kenyerével, Jesus Kri- stusnak valóságos testével és vérevei megerősít telik, a’ jóban vastagíttatik, új bajvivásra néki bátoríttatik, A’ki magát ember korában Egjrházi fzolgálatra, vagy Házasságra adni fzándékozik , amarra ugyan az Egyházi Rendnek Szentségében különös Isteni segítséggel