Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

fietii kerüli emezt mindég es tökélletesem így a5 Rristus váltsága mellett is elkárhozhatunk, Kalsak ezen iigyefogyott sorsunkban ismét nem segít raj- tünk. az Istennek irgalmassága.

Az Istenségnek harmadik ízeméllye tehát a* Szent Lélek az Atyával és a’ Fiúval örök egy Isten az Ő fzentelő malafztyával világosíttya a’ mi tompa értelmünket, és minket minden jóra tanít: gyullafz- tya és öfztönözi az akaratunkat, hogy magunkban meggyőzvén a’ bűnnek ingereit az Isten akarattya, Kristus példája, és paranlsolati fzerént t eleked- gyünk, fzent életet visellyünk, eZ által az ő fzen- vedésének érdemiben réfzesiillyünk, Isten fiai, menny eluiek örökösi legyünk, az az í minket megfzen- tel. így hajtya végre mi bennünk, és tellyesíti a* megváltásnak , és üdvözlésnek tsudálatos irgalmas- »ágú munkáját.

Hogy pedig a3 fzentelő raalafzt által mind ezek bennünk megefzközöltessenek , azért rendelte Kristus Urunk'V hét Szentségeket, vagy is ollyan fzer- tartásokat, mellyek az ő rendeléséből, és érdemiből az emberen fzentelő malafztot jelentnek is, és azt néki meg is fzerzik. Jóllehet pedig hogy a’ Szentségek ezen hathatós erővel önmagokban birnak} jóllehet hogy az embernek megfzentelésére és iidvö- zuésé/e, az Ő gyarlóságának gyámolítására, és végtzél- íyának megefzközlésére tsupán tsak a’ munkálatból (ex Opere operato) hathatósak: mindazonáltal annyira va- lósíttatik meg ez az emberben, a3 mennyire kiki az

O

20ÍI