Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

204

vés bizodalmokat, ha tetfzik bővebb zsolddal meg ne bizonyíthassák.

A’ józan gondolkodásnak pedig, és az illendőségnek törvénnyé hozza macával, hogy ha valaki maga fzándékára Misetfzolgalt.it, és annak alkalmatosságával valami adománnyal akar a’ Papnak kedveskedni, ebben a’ dologban saját Lelkipáfztorát keresse fel, mert ennek nem tsak a’Miseáldozatért, hanem egyéb Lelkipáfztori fzolgálatokért is , fzere- lettel és hálaadatossággal tartozik : úgy sem nagy do- losí, ha az Ő fáradságos és bajos ízolgálatiért, mel- lyek megbetsü’hetetlen lelki jókat efzközölnek, múlandó testi ’s világi jókat arat (I. Kor. IX, 11.). Ki- nekkinek saját Lelkipáfztora az, a ki, fzent Pál fzavai fzerént, vigyáz mint a ki fzárnot ál az Ö gondviselésére bízottak léikéiről (Zsid. XIII, 17.). Fonákul vefzi azért a’ dolgot , a’ ki az Ő törvényes Lelkipáfztorátol az illendő bizodalmát, fzeretetet, hálaadatosságot megtagadgya , az ügyének vagy fzán- dékának Isten fzíne eleibe való lerjefztését idegenre bízza, és ennek alkalmatosságával nyújtani fzokott kegyes adományt is másnak adgya, a’ kivel semmi köze sints ( A’ Misezsoldrol és a’ Misealkalmaz- tatásrol, bővebben ír Tompa Par. /. cap. VI. de valor e, efficacia, et applicatione Missed).

Ne-