Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

203

wind nyájokért felajánlttnak, és mindn vájokra nézve hafznosnak tartottak, az adó maga alkalmaztatta, a’mire akarta, az adomány pedig a’Püspök, az »•rendű Papok, és a’ fzegények között fzét ofztatott, azon kivid az Tstenifzolgálatnál fziikséges dolgokra is fordíttatott (Reichenb.Past. Anw.5.Th. 5. ß.$. 58.). De mások ezekkel ellenkeznek, és azt mondgyák j hogy már V-dik fzázadban sem volt hallatlan dolog ollyan Pzándékkal a’Papnak valamit adni, hogy a51 fzent Misét az adónak rideges tzélozattyára bemutassa ; a’mint ezt kiilömbféle példákkal is megbizonyítva Tompa Láfzlónál (Par. I. §. 3g. b) ) olvashatni.

Jóllehet pedig hogy egy fzent Mise magában elégséges arra, hogy azt illyen formán sokan magokra alkalmaztathassák: mindazonáltal minekután- ria az adakozó hív ollyan alkuval adgya az ő adó- mannyat, hogy az áldozó Pap a’mindenekért be- mutattandó Miséjét különösen azö fzándékára ajánlya fel, a5 Pap pedig ebben az adóval megegygyezett, a’ lerméfzet törvénnyé Teloldhatatlanul kötelezi a’ Papot, hogy a’ mennyi hívektől, és a’ mennyi zsoldot felvett, annyifzorkinekkinek fzándékára külön misézzék annyival is inkább, hogy külömböző esetben a’ fz«nt Misék ritkábban fzolgáltatnának, és az Istennek ditsérete is megtsükkenne, a’ Papoké ban pedig a’pénzkivánat nevekedne. Méltán paran- isollyák azért a’ Pápák is, hogy a’ mennyi tzéloza- tokra, és a’ mennyi zsoldot kiki felvett, annyifzor tartozzék misézni. Egyéb iránt senki sem köti meg jaf hívek kezét, hogy a’ Lelkipafztorok irántvaló fzívm