Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

tnánjbol láttya azt a* bizodalmát, fzeretetet, éshá- laadatosságot, mellyel iránta viseltetik, a’ ki általa Misét fzolgáltat, és azt saját fziikségére, állapot- tyának könyebbítésére, könyveknek, mellyckböl annyi jót tanul, megfzerzésére, alamisnákra , kegyes ajándékokra, mellyekkel a’ kisdedeket fzorgal- matos tanulásra öfztönözi, fordíttya. Lehetetlen , hogy ez a’ jo akarat, fzives bizodalom, fzeretet, hálaadatosság, és adomány, melljel egy valaki a* Papnak is' hafznos fzolgálatot tenni, saját imádságának is b’zonyos velőséget intensiét fzerezni igyek- fzik , az Isten előtt (ex opere operantis) kedves ne legyen. Kiki tudhattya, hogy melly nagy adományokat rendelt az Úr Isten az O Testamentomi Papoknak. Az új Testementomban is fzent Pál fzavai fzerént (í. Kor. <y) a kik a fzent helyen munkálkodnak , a' fzent helybélieket efzik; és «’ kik at Oltárnak fzolgálnak, az Oltárról vefznek réfzt. így rendelte az Úr is azoknak, a* kik az Evan- gyeliomot hirdetik, hogy az Evangyeliombol éllyc- nek. Azért adták az üldözések alatt az első KerePz- tények olly bőkezűséggel az ö Oflfertoriumi ajándékaikat, mellyekböl vefzi eredetét a’ mostani Misezsold.

Némelly Tudósok azt tartyák ugyan , hogv első nyoltz fzázadok alatt nem volt volna fzokásban, hogy egy valaki pénzt vagv más értékű dolgotadott volna a’ miséző Papnak ollyan Pzándékkal, hogy a’ fzent Misét az adónak tzélozattyára alkalmaztassa; vagy hogy az adományt a’ Pap egyedül magának tartja meg • hanem a* fzent Miseáldozatot, mellyel:

mind-