Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

^Oü

Ne gondold hogy a’ fzent Misének halgalásat, vagy fzolgáltatását úgy intézheted el , hogy az egyedül tsak néked, vagy másoknak, a’ kikre alkalmaztatod , hafznállyon. Valamint Kristus a’ kerefztfán magát minden emberért feláldozta, ügy áldozza fel a’ fzent Misében is mint a’ kerefztáldozatnak fzünte- len való emlékeztető, megújító, es reánk alkalmaztató jelképében. Annak lelki hafzna tehát minden embert érdekli noha tsak annyira, a’ mennyire kiki érdemes, és Őtet az Istennek böltsessége és irgalmassága benne réfzesíteni akarja. Ha fzent Misét a' te nyilvántalan tzélozatodra (intentio) fzolgáltatíz, megmondod a’ Papnak a’ fzándékodat, kívánságodat, kelésedet, bajadat, ügyeded, és kéred, hogy azt a’ fzent Misének alkalmatosságával az Isten eleibe terjefzfze, és tőle a’fzándékod fzerént áldást, enyhülést, vigafztalást, segítséget kérjen, a’ mitő vagy alkalmatos imádságokká!, vagy különös felajánlással, vagy a' Consecratio előtt és után való emlékezettel megtehet.

2. A’ misezsoldot (stipendium), mellyel illyen alkalmatossággal fzokás a’ Papnak adni, koi'ántsem kell a’ Mise árának tekinteni, mellyen annak meg- bötsiilhetetlen hafznát meg lehetne venni, fizetni, és másoknak kírekefztésével magáévá tenni *) ;

ha*) In hoc error non modicus videtur, quod quidam se non posse aliter plenam commemorationem eorum facere, pro quibus offerunt, nisi singulas oblationes pro singulis offerant; vel provivis et dejunctis

non