Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

XXVI, ii. Bír. XVI, a3. 's ú. t.). A’ Zsidók az e’ féle vendégségekben a’ jövevényeket és az utazókat is réfzesítették, a’ miben Őket a’ Kerefzténvek is követték. Tudniillik már 20, és 2t-d)k $-ban éréntetett, hogy ők az Offertoriiimra kulömbféle ennivalókkal, főképp a’ gazdagok bőven adózlak, mellyeknek egy réfzét, az egyházi Elöljáróknak gon- dolattya ízerént, a’ miséző Pap az Urmutatásá, és a? Nobis quoquo imádságban a’ Szenteknek segítségül való hívása után megfzenlelt, és az áldásimádságot a mi Urunk Jesus Js a’ t. fzavakkal befejezte. Ezen megfzenteltt ennivalókból a’íelebaráti fzeretet- nek élefztésére, a? fzegényeknek, árváknak, özvegyeknek táplálására főképp Vasárnapokon kéfzíttettek az úgy nevezett Agape (uyxTTCcou fzeretek fzótol) vagy fzeretetiigyelö vendégségek, mcllyeket Kri- tus vatso rájának emlékezetére néha főképp zöld Tsü- törtökön a’ Communio előtt, jobbára pedig az Iste- nifzolgálat után tartottak. Fűfzerezték azokat istenes befzélgetésekkel, félbefzakafztották zsoltározásokkal , befejezték pedig könyörgésekkel és békesség tsókj ával.

Hogy ez a’ fzokás valamint Önmagában ditsé- retes tzélra igazíttatott: úgy mértékletesen és tifz- tességesen is tartatott, nem lehet ketsegbe hozni. Kezesek arról Justinus, Irenaeus, Tertullianus (Ápol. adv. gent. cap. 3g.), és több egyházi írók, kik közül Aranyfzájú fzent János (Horn. 27. in I. ad Cor.) e’ képpen fzóll: „ Minekutánna a’ hívek az ö gyii- „ léseikben oktatást vettek, az imádságaikat elvéffP7«

n

1P4