Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

löd

H gezték, és az Urat is magokhoz vették, nem tér-* „ lek azonnal a’ Templomból haza, hanem a’ gaz- „ dagok, kik enni és innivalóból álló éleményt on- ,, nanhazúrol bővebben magokkal hoztak, öfzvehít- „ ták a’ fzegényeket, és sl Templomban közös afz- „ tall vagy ebédet kéfzíttettek. Az Úrnak közös fzent afztalátol tehát közös fzeretetebédhez men- „ tek. A5 gazdag gyönyörködött a’ lelkiösméreté- „ nek fzaVában, melly a’ jótévÖségnek édes gyü- „ möltse , hogy a’ fzegény attyafiait, és húgait (a51 „ mik Kristus fleligiójában a’ világi rangnak min- 5, den tekintete nélkül vagyunk mindnyáján) táplál- „ ta; a’fzegény pedig hálaadó örömmel megtelt, „ hogy jótévő kerefztény embertársának adakozá- „ sábol jól lakott, és úgy ofzlottak el békességben ,, és fzeretetben egj^mástol.46

Azonban az embereknek fzemélyes gyarlósága Valamint sok más jóba, úgy ezen ditséretes és örökké követésre méltó fzokásba is némelly balfzokáso- kat és vifzfzaéléseket betsiifztatolt Már fzent Pál Apostol is pirongatta a5 Korintusiakat, hogy né- mellyek közölök megtömve és réfzegen, némellyek pedig éhen es fzomjan mennek az Úr afztalához (I. Kor* XI, 20 — 22.). Az után a’ gazdagoknak fösvénysége, mértékletlensége , büfzkesége, rang és elŐüllés keresete ritkán tud aJ közgondolkodás módgyával, maga elfzánásával, a’ magasságról az alatsonyságig való Iebotsátkozással, és a’ fzegénvekhez való ragafzkodással megférni; millyen hibákat alig ha nem érdeklik az Ő leN a ve-