Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

102

Mise vagy deákosan missa küldést tefz, melly fzó* val hajdan nem tsak az egyházi vagy religiói hanem világi dolgokban öfzvetsodültt Gyülekezetek is el fzok- tak botsáttatni. Már a’ Pogányok is illetlennek állították az Istenifzolgálatnak helyét engedelem nélkül elhagyni: azért nálok fzokott jeles mondás volt: Populis missio — a’ népnek elküldése (Apui. L. XI. Fab. miles). A’ Kerefztényéknél, mikor fzent Miseáldozaton voltak, két ízben fzokott jeles küldés történni, elofzöraz Evangyeliom és annak magyarázása vagy a’ Predikátzió után, másodfzor pedig az áldozat végén. Ök tudniillik okos egy vigyázatból nem minden embernek engedték meg, hogy az egéfzfzent miseáldozaton jelen lehessen. Az első rendű könyörgéseken, és énekeken, a’fzent írás olvasásán, és az egyházi befzéden megfzenvédték a’ Zsidókat és a’Po- gányokat is, hogy hallván a’ kerefztény Hitnek tanítását, arra édesíttessenek, azon kivül a’ Katechume- nusokat, vagy ollyanokatis, a’kik a’kerefztény Hitre akarván térni, annak talpágazatira elolegesen oktattalak, hogy abban megerösödgyenek ; megmeg a’nyilvánvalóPenitentziatartók közül azokat, a’ kik hallóknak és leborulttaknak neveztettek. De mihelyest elvégezodötta’ Predikátzió, még az Offertorium előtt Diakónus fzavával: lte (concio) missa est — mennyetek, ki vagytok küldve, a’ Templomból ki- parantsoítattak, hogy sem a’ Zsidóknak, sem a’ Po- gányoknak, sem a’ Katechumenusoknak arra az e- setre, ha a’ kerefztény Hitről lemondanának, ne legyen módgyok a’ kerefztény Hitnek kitanultt legfzen-