Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

Pzentebb titkaiból tsiifot űzni. Az utóbbi fzenfc tzeremoniákon, mellyek az Úr afztalához tulajdon» abban tartoztak, egyedül tsak a’ hívek voltak je­len ; ’s ezek is mindenek végén ismét a’ Diakónus fzavával Ite missa est haza botsáttattak. Ezen két rendű küldéstől az Ur afztalának fzertartásai öfzve- sen Misének (quasi missio, vel concio missa) ne­veztetett. Különösen pedig a’ misének eleje a’ Hit­vallásig vagy OíTertoriumig Katechumenusok miséjé- nek (missa Catechumenorum), a’ második réfze pedig a’ Hitvallástól, vagy OfFertoriumtol fogva egéfz vé­gig Hivek miséjének (missa fidelium) hivattatott. A’ miseáldozattol azután egyéb religiói Gyűlések is, a’ mellyek p. o. az olvasás , éneklés, könyörgés, ta­nítás végett tartattak, mind Miséknek hivattattak; azért voltak Zsoltár- Vigilia-reggeli- esti misék. Az új testamentomi áldozatot nem fzent Am­brus Püspök (ep. ad Marcellinam soror), a’ mint Reichenberger (Past. Anw. 3. Th. 5. B. 122. S.) véli, nevezte legelÖfzör misének; mivel ez a’ fzó már Pius és Kornelius Pápáknak levelében kerül elő. Az első Justus nevű Bétsi (Galliában) Püspöknek 166-dik efztendo táján azt írta, hogy Euprepia Afz- fzonyság a’ házának egy réfzét a’ fzegényéknek át­engedte , a’ mellyben ő (a’ Pápa) egyfzer’smind Misét fzolgál (soror nostra Euprepia sicut bene re­cordaris, titulum domus suco pauperibus designa­vit , ubi nunc commorantes missas agimus). A’ má­sik , ki 200-dik efztendőben válafztatott Pápának, Lupicinushoz hasonlóképpen Bétsi Püspökhöz küldött le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom