Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

72 A’ hirtelen való, vagy a lassanként ’s a’ t.

Meg döbbenünk mindnyájan egy jó barátunk vagy barátnőnk hirtelen történt halálának hallására ! sót tsak egy esmerosnek is illyen kimúlása , aJ kivel tsak azokban aJ napokban , órákban szállottunk , Js egésségesnek esmertünk „ oh de nagyon meg rettent! Majd alig vehetjük reá magunkat, hogy el hihessiik ; mintha majd meg foghatatlan Js lehetetlen volna az , aJ mi az emberi életben ollyan közönséges; mintha az Istennek , az élet és halál Urának , érettünk, mi velünk, 5s mindennel, aJ mi minket az életben érdekel, kímélve, Js bizonyos ki fogással kellene bánni aJ dolgok közönséges folyásában.

r

Es ugyan mi az, a mi minket itten meg rettent ? Az , hogy borzasztónak gondoljuk azt, hogy az ember igen váratlan Js készület nélkül kénszeritodik aJ más világra való el költözésre, hasznos intézeteinek, Js nemes feltételeinek kezdetén, kedvesei társaságából. Azomban aJ megholtnak állapotjába helyhetjük magunkat gondolattal , ^s mintegy érezzük annak leverő borzadását az erőszakos által változásban , midőn nem is gyanitván , egy két pertzentés alatt aJ halál hideg birodalmába lép által, el hagyván mindennapi munkájait. Meg rettentő dolog reánk nézve , igen is , aJ minden bútsú- vétel, Js aJ szeretet kéz szorítása nélkül való végső el válás.

Egészen másképpen vágynak az érzések annak látására, a ki tsendes vártatva múlik ki aJ világból, aJ kinek sorvasztó nyavalyáinak tsak aJ bizonyos halál vethet véget. Igaz az, hogy azon veszteségre, a3 mellyet tsak ugyan ki kell állanunk , jobban elkészítjük magunkat ; de azomban a3 leg parányibb jelére is aJ meggyó-